Dr. Vekerdy Tamás : Mesétől az olvasásig

Nagy József és kollégái a 70-es évek elején végeztek egy felmérést, mely azt állapította meg: az a gyerek, aki minden nap hall mesét az iskolába lépés idején, 1,5 évvel előzheti meg anyanyelvi szinten azt a kortársát, aki nem rendszeres mesehallgató. Ez egy irdatlanul nagy szám. Ebben a korban 3 hónap még jól mérhető fejlődéskülönbség. Másfél év 6x3 hónap fejlettségkülönbséget jelent. Ne felejtsük el azt sem, hogy az anyanyelv fejlettsége a gondolkodás fejlettségének előfeltétele.

Mesét hallani a gyerek számára minden nap, nélkülözhetetlen a belső kép készítés szempontjából. Az elaboráció (feldolgozás) legfontosabb eszköze: "a világról való tudást a saját belső képeimbe öltöztetem". A gyerek saját belső képet vetít ki játékaiban ("Ne lépj a fűre, az a tenger!" szól rá a felnőttre játék közben.) A mesét hallgató gyereknek kettős tekintete van. Rászögezi tekintetét a mesemondóra, látni, hogy már alig lát, elindult a "belső mozi", a belső képek sorozata.

A gyermeknek rengeteg feldolgozni valója van, ezért rengeteg a belső kép éhsége. Az alaklélektan kimutatta: az egyik alak könnyen változik át a másikká, a mese ritmusa és melódiája könnyen alakul át képpé, figurává a gyermek számára.
A redundáns előadás, mely ritmushoz és melódiához kötött, a legalkalmasabb a belső kép felidézéséhez.
A belső kép fiziológiai változásokat idéz elő a gyerekben. Az tud jól olvasni, aki spontán tud belső képeket létrehozni. A változások, melyek a szervezetünkben zajlanak olvasás közben elmélyítik az érzelmi azonosulást. Belső kép nélkül az olvasás unalmas, érdektelen.

A hallott mesével indul az olvasóvá nevelés. Nem lesz jó olvasó az, aki nem hallgatott elég mesét.
A gyerek nem tud különbséget tenni a külső és belső kép között. Ül a televízió előtt, és nem tud elszakadni tőle. A külső kép nemcsak testileg bénítja le a gyerek mozgását- a kisgyermek csak akkor dolgoz fel, ha mozog -, hanem lelkileg is, mert a külső kép megjelenése blokkolja a belső kép készítését. A tévénézés miatt agresszívabbak lesznek a gyerekek, mert nincs feldolgozás, nincs belső képkészítés. A belső képben az én-azonosságok dolgozódnak fel, míg a külső kép nem én-azonos, átmossa az agyat. Tévézés mindig csak szülővel együtt ajánlott.

A hallott mese semmivel sem helyettesíthető. Ha a gyereknek megfelelő gyakorlata van a belső kép készítésében, akkor válhat olvasóvá.

Bizonyos életkorban az olvasás segítőként, terápiaként is jelen lehet a gyermek életében. Például a kamaszkori kíváncsiság idején. Olvasással bepillantást nyerhet, a számára ismeretlen világba, ezzel is feldolgozási lehetőséget kínálva fel neki. Belső kép készítés útján segít a problémák feloldásában. Ez felnőtt korban is így van.

Élvezettel olvasni mindenki számára nagyon fontos volna. A mai gyerek nem tud mesét hallgatni, nem tud elmélyülten játszani. Ilyenkor az óvónő, szülő vegye ölébe és mesélje vissza neki az aznap történteket- legyen a mese számára ismerős -, erre figyelni fog, érdekelni fogja. Igen, mindig meséljen, kortól függetlenül. Érdemes számukra kitalálni történeteket, ezeket nagyon szeretik, főleg, ha esetleg róluk is szól egy kicsit.

Ez az út vezet a mesétől az olvasásig, az értő, élvező olvasásig.